A neurofeedback története az 1920-as években kezdődött. Hans Berger fedezte fel állatkísérletek során, hogy a fejbőrre erősített elektródák segítségével változó hullámok rögzíthetők. Elkészítette az első EEG-t, azaz elektro-enkefalogrammot, melynek során elkülönítette az alfa és a béta hullámokat. 1929-ben publikálta, hogy az eltérő hullámok mögött klinikai tüneteket okozó betegségek állnak.

 

Neal A. Miller fektette le a biofeedback tréning alapjait

A 1960-as években Neal A. Miller fektette le a biofeedback tréning alapjait, amely azt mondja ki, hogy operáns kondícionálással bizonyos agyi működések befolyásolhatók. 1974-ben írta le Billy Sterman, hogy az epilepsziás rohamok a módszer alkalmazásával csökkentek, és legtöbb esetben a gyógyszer is elhagyható. Az első paciense saját aszisztense volt, aki epilepsziával élt, de nem kezelték, így szedett gyógyszert. Rohamai teljesen megszűntek, sőt még jogosítványt is szerzett. Erre a sikertörténetre felfigyelt Joel Lubar, aki a módszer elsajátításával figyelemzavaros gyerekeket kezelt sikerrel.

A 80-as évektől Margaret Ayres koponyasérülteknél alkalmazta sikerrel, majd ő volt az első, aki egészségügyi szolgáltatásként kínálta. Ő kezelte sikeresen Siegfried és Susan Othmer

(http://www.eeginfo.com/doctorothmer/ ) gyermekét. Ők ezen felbuzdulva életüket a neuroterápia fejlesztésének és elterjesztésének szentelték. A mai napig fejlesztenek és praktizálnak. Lásd:

 

A 1970-80-as évektől sikeres kezelés sok addig kezelhetetlen állapotban. A 90-es évektől a számítástechnika fejlődsése lehetővé tette a készülék méretek csökkenését és a sorozatgyártást.

Ma egyre elterjedtebb, több módszerét is használják.