Tikkelés elhagyása

Zoltán, Martin édesapja

A mi elsődleges problémánk a kilenc éves fiúnknál, Martinnál, a tikkelés volt. Három-négy éve kezdett el tikkelni, amelyek folyamatosan változtak, mindig más és más formában jelentek meg és különböző erősséggel. A fejrángatás volt a legszembetűnőbb, de előfordult, hogy a szemgolyóját fordította el, és a szájtátás is egy ideig jellemző volt. Ezek egymás után jelentkeztek.

Már az első tikkek megjelenésénél felkerestünk több szakembert, de nem tudtak tanácsolni nekünk semmit, azon kívül, hogy várjunk: a későbbi hormonális változásokkal lehet, hogy ki fogja majd nőni. A győri Neurofeedback Központba a legerősebb tikknél, a fejrángatásnál jelentkeztünk. Az első, vagy a második ülés után ezt a tikket, a fejrángatást, azonnal elhagyta. Volt jó pár hét, 10-15 ülésnyi időszak, amikor semmilyen tikkje nem volt.

Jelenleg egy nagyon rövid, szinte észrevétlen kényszeres mozgás ugyan van, amely annyira enyhe formában jelentkezik, hogy azt mások egyszerű egyéni jellegzetességnek tartják. A szája szélét látjuk, hogy néha önkéntelenül picit megmozdul.

Tulajdonképpen a tikkek elhagyása miatt jelentkeztünk, de több területen is vártunk javulást, és tapasztaltunk is fejlődést. Trénerünk, Kati úgy építette fel a húsz ülést, hogy az első időben a pihenésre, alvásra, a szorongás oldására helyezte a hangsúlyt. Később az érzelmi-, majd a figyelem stabilitásának elérését tűztük ki vele egyetértésben.

Legelső megfigyelésünk az volt, hogy közvetlenül a neurofeedback ülések után teljesen nyugodt volt a nap hátralevő részében. Néha hetente kétszer, máskor háromszor is jöttünk, tartva az ajánlott 48 órás szüneteket. További megfigyelésünk az volt, hogy a kezelés után jobb lett az étvágya, korábban sokat kellett unszolni az evéssel.

Az első időkben, amikor a pihenésre alapozták a terápiát, megszűntek az éjjeli felriadásai, mélyebben aludt, ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabb lett a napja, kipihentebbé, nyugodtabbá vált. A rákövetkező tréning, amely során az érzelmi stabilitásra fókuszáltunk, megszűnt a belső feszültsége elhagyta szorongásait. Mások is észrevették, hogy többet mosolyog, mint azelőtt. Mozgásos aktivitása kisebb lett, nem volt annyira „kerge”, ugyanakkor a judo edzéseken ugyanolyan jó állóképességgel rendelkezett, mint azelőtt. Sokkal határozottabb lett, magabiztosabban beszél társaival, jobban ki tudja magát fejezni, fejlődött a kommunikációs képessége. A figyelemre fókuszáló ülések nagymértékben csökkentették a tikkeket a szinte észrevehetetlen státuszig. Közben a figyelem és összpontosítás is sokat javult. Megnyilvánult ez abban is, hogy otthon többet le tudott ülni, kitartóbbá vált a tanulásban. Összességében motiváltabb lett, koncentrációja javult, a kortársakkal jobbá vált a kapcsolata, és frusztráció, ami a tikkel kapcsolatosan érintette őt, nagymértékben csökkent. Szinte megkönnyebbült és vele az egész család nyugodtabbá vált. Bíztunk benne, hogy a neurofeedback segíteni fog, de valódi csodaként éltük meg a változásokat.

Személyesen is szívesen beszámolunk tapasztalatainkról, azoknak, akik hasonló problémákra keresnek megoldást gyermeküknél. Telefonszámunk elérhető a győri Neurofeedback Központban.